Színműve a nagy hegyek és fenyvesek közt, egy hajdani bányatelepen játszódik, ahol a megélhetést biztosító bányát sok éve bezárták, az ott élőknek alig van munkájuk, aki teheti, menekül innen. Van, aki a városba, vagy még messzebb; de van, aki csak karnyújtásnyira: a pálinkásüveghez vagy a halálba.
A dráma főhőse, Iván bányász volt, jelenleg nincs munkája, gondozza magatehetetlen apját, s várja, hogy az meghaljon végre. Közben pedig iszik, mint mindenki a faluban. S hogy a szerelem se legyen oly egyszerű, Iván és Mihály, a község orvosa ugyanahhoz a nőhöz vonzódik: Iván féltestvéréhez, Ilonkához…
E tragikomédia több szállal is kötődik Pécshez: két éve a POSZT Nyílt Fórumán felolvasószínházi előadásként ismerte meg a szakma, tavaly a marosvásárhelyi teátrum három díjat is nyert vele a fesztiválon.
Az író, Székely Csaba ekként ajánlja figyelmünkbe a Bányavirágot:,,Székelyföldön kétszer nagyobb az öngyilkosságok aránya, mint egész Romániában. Senki nem tudja, miért. Egyesek a zord időjárással, a hegyvidék ridegségével magyarázzák. Mások azzal, hogy a bicskához gyakran nyúló falusi székelyek számára más az emberi élet értéke. Az ő világukban a Nap hamarabb nyugszik le. Minél hamarabb, annál jobb. Ilyen környezetben játszódik a Bányavirág, és ebben él az egykori bányász, Vajda Iván, aki a bánya bezárása óta reményvesztett munkanélküliként éli mindennapjait, és gondozza beteg édesapját. Nem azzá vált ez a világ, amivé szerette volna. Hozzá hasonlóan kiutat keres szűkebb környezete is: féltestvére, Ilonka, a barátja, a szomszédai. Mindenki a maga módján. A szerencsétlen sorsok és a sok lemondás ellenére a Bányavirág nem egy komor darab. A fekete humor erőteljes jelenléte segít nekünk megfelelő távolságból szemlélni azt, amiben élünk. Segít felébredni abból a keserű álomból, amibe a szereplők belepusztulnak.”
